A műhely foglalkozásain a résztvevők minőségi eszközök segítségével új technikákat sajátítottak el. E technikák (akvarell, pasztell, szén) által fejlődött és bővült vizuális kifejezőrendszerük, alkotótechnikájuk, kreativitásuk, valamint lehetőségük nyílt egy-egy újfajta megjelenítési mód kipróbálására, kalandozásra. Ezek a momentumok a diákok személyiségének valamely szegmensére is hatással voltak, pl. mennyire bírom elviselni, ha a széntől csupa maszat a kezem, vagy van-e elég bátorságom az akvarell technikához, hiszen a színek keveredése a szétfolyatás során nem mindig irányítható és volt, aki nehezen engedte el a kidolgozott, határozott ecsetnyomokhoz való ragaszkodását. A témaválasztásról: a tájképet emeltük fókuszba, minden alkalommal szabadon választott reprodukció, vagy egyéni elképzelés, vagy emlékezet alapján dolgoztak a tanulók.

A múzeumlátogatásokon (Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum) gyarapodtak művészettörténeti ismereteik, a közös élmények, benyomások jól kiegészítették a műhelyfoglalkozások tevékenységeit és emellett kiváló feltöltődést biztosító gazdagító programok is voltak. A kiállításokon elsősorban az általunk is gyakorlott technikákkal készült képek megfigyelésére helyeztük a hangsúlyt és ebben kértük a tárlatvezető segítségét is. Megfigyeltük a kompozíciót, a kép szerkezetét, az arányokat, a színeket és azt is, hogy milyen hatással van ránk a kép, milyen érzelmeket vált ki.

Záróprogramként az Országos Pedagógiai Könyvtár iskolatörténeti kiállítását néztük meg, amely tartalmában már átível, bevezeti a következő időszak kiemelt témáját: a fotózást.

A szakkör során elkészült képekből a szülőknek, osztálytársaknak, valamint az őket tanító tanároknak tervezünk kiállítást, ahol alkotásaikat mindenki megtekintheti.