A műalkotások és kézműves tárgyak tanulmányozása során arra törekszünk, hogy a gyermeki alkotás folyamatának az élményszerzés legyen a kezdete, forrása. Sokféle grafikai, festési és kézműves technika megismertetésével és alkalmazásával a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy természetes anyagokból (háncs, csuhé, gyapjú stb.) használati tárgyakat, játékokat, ékszereket alkossanak, örömüket leljék a saját készítésű tárgyakban. A kreatív műhelyben az alkotás mint örömszerző tevékenység az önmegvalósítás egyik eszköze és a feltöltődéshez szükséges hobbi kerül előtérbe. A foglalkozások vegyes életkorú csoportban történtek.

Sok gyakorlat a részképességi gyengeségek megelőzéséről szólt, pl.: Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című festményének részleteiről pontos grafikai, illetve színes másolat készítése, puzzle készítése a művekből, többértelműség rajzolása, színasszociációs játékok. Csuhévirágok és -babák készültek, gyöngyfűzés technikával gyöngyszövés-minták, gyöngyszövés-betűk, gyöngyvirágok és népi ékszerek – gyöngykarkötők – készültek. A különböző fonási technikák alkalmazásával csomózott karkötők és egyéb ékszerek készültek. A gyapjú felhasználásával gömb, nemez ékszerek, kitűzők, nemez játékok készítése volt a feladat. Nagyon sikeres volt a selyem kontúrozása, selyem festése.

A sokféle vizuális technikát alkalmazva a tanuló későbbi érdeklődési irányait is tudjuk alakítani. Célunk, hogy a fiatalok művészeti tehetségük mellett más területeken is kiemelkedő teljesítményekre legyenek képesek, hiszen a művészeti tevékenység hatása, hogy elősegíti a tudásszerzést, a kreatív képességek fejlődését, erősíti a közösséghez tartozást. A szakmai terv középpontjában azonban az áll, hogy művészetszerető, művészetben örömet, élményt találó, szabadidejükben valamilyen művészeti ágat aktívan művelő fiatalokat neveljünk. Kiemelt szerepet kap az új élmények személyes feldolgozása, de az intellektuális folyamatokat is fontosnak tartjuk: az elemzést, szintézist, érzékelést, intuíciót, találékonyságot és spontaneitást.

Az alkalmazott módszereink: szabad asszociáció, zenére alkotás, beszélgetés, bemutatás, magyarázat. Külön hangsúlyt fektetünk az egyéni munka mellett a párokban és csoportban való munkálkodásra.

Az intenzív szakaszban a tanult témák elmélyítése történik, de a középpontban a személyiségfejlesztés és a gyakorlati kivitelezés áll. Módszereket tekintve is váltás van, érdeklődési körüknek megfelelő eltérő technikákat alkalmazó csoportban dolgoznak, mert a folyamatos közös gondolkodás, megbeszélések során tudnak intenzíven, egymást inspirálva haladni. Az intenzív szakasz jó lehetőséget kínál arra, hogy a kiemelkedő tehetségekre is felfigyeljünk. A két fejlesztő szakember és a mentorok jelenléte megteremti a lehetőséget arra, hogy a kiemelkedő tehetségű fiatalokkal egyéni fejlesztést végezzünk. A program zárásaként a tanulók alkotásaiból egy kiállítást rendezünk. A csoport a mentorok és a pszichológus segítségét igénybe véve a társas kapcsolatokat, önbizalmat erősítő fejlesztő játékokat szervez az alkotó tevékenység alapját adó kreativitás, kitartó figyelem, önfegyelem, koncentrációképesség, türelem erősítésére.

A „Kisokosok” címen meghirdetett program az általános iskola harmadik, negyedik évfolyamán tanuló tehetségpalántáknak szólt. A foglalkozásokat heti 1 órás „csúcsszakkör”és 3 intenzív nap keretében szerveztük. A cél elsősorban általános személyiségfejlesztés volt, amit az is jelez, hogy a foglalkozásokat egyik héten matematika tanár, a másik héten fejlesztő pedagógus tartotta. A programban nem a tantervi anyag „gyakorlása”, hanem a természettudományok alapját jelentő logika és matematika iránti érdeklődés felkeltése, felfedező élmények biztosítása volt. A logikai és játékos matematikai feladatok megoldásával a tanulók logikus gondolkodásának, kreativitásának, problémamegoldó képességének fejlesztése volt a cél.

Az egy tanévre készült szakmai tervben arra törekedtünk, hogy a gyerekek az egész napos iskolai elfoglaltság után ne egy újabb tanóra jellegű foglalkozáson vegyenek részt, hanem oldott hangulatban, mégis irányított módon sajátítsák el a feladatsorban szinte „elrejtett” újabb ismereteket. A feladatsorokban, ahol hétről hétre 2 család mindennapi élete bontakozott ki, állandó szereplőket használtunk. Teljesen átlagos családokról van szó, akikkel pontosan ugyanazok a dolgok történnek, mint a szakkörön részt vevő gyerekekkel és családjaikkal. Amikor a gyerekek elolvassák a „róluk szóló” feladatokat, elsősorban nem matematika példát látnak benne, hanem a maguk ismereteit felhasználva, a szöveget szinte „átélve” próbálnak segíteni a szereplőknek. A cél az volt, hogy a bennünket körülvevő matematikát fedezzük fel; vegyük észre, hogy a nap bármely pillanatában találkozhatunk környezetünkben megoldandó problémával. A feladatok felnőtt szereplői kapcsán alkalmunk nyílt arra, hogy szakmákról beszélgessünk: elsősorban azokat a szakmákat jártuk körül, amelyek az átlagosnál magasabb szintű matematikai ismereteket igényelnek.

Az intenzív szakasz 3 fejlesztési napból állt, amikor napi 5 órában fejlesztő foglalkozásokat, illetve játékos lazító programokat szerveztünk. Az intenzív szakasz szakmai óráin mindkét fejlesztő pedagógus jelen volt, és itt a programba bekapcsolódott szülőket is bevonták a foglalkozásokba. Ez lehetőséget adott arra, hogy a gyorsabban haladókat kiemeljük a csoportból, és „szárnyaltassuk”, de arra is, hogy a lassabban haladókat segítsük. Az egész napos együttlét, a csoportban munkálkodás jó lehetőség volt arra, hogy megtanulják egymás gondolatmenetének figyelemmel kísérését, elfogadását.

A Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány már fiatal korban nagy gondot fordít a matematikai tehetséggondozásra. A „Kíváncsi csapat” pályázati programunkban a 6. osztályosoknak biztosítottunk tehetségfejlesztő komplex foglalkozásokat. Alapkövetelménynek tekintettük a képességek, a logikus gondolkodás, az ismeretszerzés és a motivációs tényezők fejlesztését, a programot is ennek megfelelően állítottuk össze. Nagy súlyt fektettünk a tematika összeállításakor a logikai feladatokra („igazmondó”, „hazudós”, „ki kicsoda?” típusú logikai feladatokra), kétszemélyes stratégiai játékokra.

A „tiszta” matematikai témakörök is olyanok voltak, melyekhez elég a „józan paraszti ész”. Példaként egy-két ilyen témakör: sorrendek, összeszámlálások, összegek, skatulya-elv, prímszámok, oszthatóság, alakzatok átdarabolása. Fontosnak tartottuk a diákok kommunikációs készségének a fejlesztését, továbbá azt, hogy megtanuljanak jól kérdezni, a kérdéseikkel rávilágítani a probléma lényegére, de oly módon, hogy a megoldási ötletet ne adják tovább.

A kéthetente tartott fejlesztő foglalkozásokat három egész napos intenzív szakasz követte, ahol fejlesztő pedagógussal, szülők bevonásával megvalósított foglalkozások tették teljessé a programot. Itt a legérdekesebb pillanat a diákok és a szülők „küzdelme” volt a stratégiai játékokkal. A program egyik legnagyobb haszna épp az volt, hogy a szülők is beláthatták a diák – szülő – pedagógus együttes munkájának eredményét, szükségességét, továbbá, hogy milyen messze juthatnak, mire képesek a tehetséges diákok, ha helyzetbe hozzuk őket.